Molnár János beregszászi plébános atya idén Németh László SVD érseket, belgrádi metropolitát hívta meg a Szent Kereszt Felmagasztalása ünnepére szónoknak. Egy nagyon jó döntésnek bizonyult! Hiszen az Érsek úr nem csak a prédikációban, hanem már a szentmise elején köszöntőjében elmondta, hogy teljes mértékben átéli az Ukrajnában élő kárpátaljai magyarok jelenlegi sorsát, hiszen 30 évvel ezelőtt Jugoszláviában élő délvidéki lakosként ő ugyanezeket élte át. Kifejtette, hogy tőlük is távol volt a frontvonal, viszont az áramszünetek nekik is életük részét képezték. Viszont mindig igyekeztek megtalálni a rosszban a jót, így a villany nélküli órákban kártyáztak és sok időt töltöttek családtagjaikkal.
Az Érsek atya közvetlen, mosolygós és barátságos stílusával rögtön a hívek szívébe lopta magát. Prédikációjában szintén személyes átéléseit mesélte el, de ekkor már arról beszélt, hogy milyen szerepet játszott a kereszt az életében. Elmondása szerint a kereszt árnyékában nőtt fel. Először is a kereszt jelével keresztelték meg. A szülei vallásosak voltak, így édesanyja már pici kora óta minden induláskor a kereszt jelével áldotta meg. Gyónásban minden alkalommal a kereszt jelével kapta meg a feloldozást. Útkereszteződéseknél gyakran találkozott kereszttel, ami jelzi, hogy az Isten velünk van és vigyáz ránk a nehéz helyzetekben is. Majd visszatért a háború témájához. Ugyanúgy, mint itt Ukrajnában, Jugoszláviában is nagy méreteket öltött a kivándorlás. Szétestek a családok. A fiatalok, a tehetséges emberek elvándoroltak. Az otthon maradt embereknek fájt, hogy egyre kevesebb az ismerős arc. Délvidéken a 600 ezer magyarból csak 200 ezren maradtak otthon. Ebben a kiüresedésben érdemes feltekinteni a keresztre és megértjük, hogy a számok nem mindig a legfontosabbak. Hiszen Jézus keresztje alatt is csak páran álltak, amikor pedig meghalt, akkor teljesen egyedül volt. Mégis ezzel változtatta meg a világ történelmét. Végül hozzátette, hogy minden háború, minden elvándorlási folyamat egy megtisztulást hoz maga után. Ez a keresztnek a nagysága.
„Kedves testvéreim, nagyon szép templomotok van, és történelmileg is jelentős. Az, hogy a Szent Kereszt tiszteletére építették, rámutat arra, hogy az őseitek tudatában voltak annak, hogy az élet nem egy séta a tengerparton, hanem vannak nehéz időszakok, de minden fölött ott uralkodik a kereszt. Kívánom, hogy ez a közösség érje meg azt a napot, amikor a kereszt fénye a feltámadás fényét sugározza rátok, családotokra, az egész vérrel itatott Ukrajnai földre. A politikusok is minél előbb eljussanak arra, hogy a kereszt fényében keressék a békés megoldásokat”
– mondta biztatva.
A szentmise végén Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye magyar nyelvű híveiért felelős helynöke, a Beregszászi Esperesi Kerület görög katolikus esperese is köszöntötte a híveket. Elárulta, hogy kedvence az a kereszt, ahol az Úr Jézus karja ölelésre van nyitva.
„Az ölelés nagyon fontos az ember életében. Sokszor érezzük azt, hogy meg akarjuk ölelni a szeretteinket, gyermekeinket, unokáinkat, de messze vannak. Ilyenkor nem kell elfelejteni, hogy Jézus mindenkit vár ölelésével. Magához ölel bennünket és azokat is, akik távol vannak tőlünk. És ebben az ölelésben mindannyian részesülünk Isten vigasztalásában”
– mondta.
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke is felszólalt. Arra kérte a jelenlévőket, hogy gondolkodjanak el azon, mennyire hasonlít a szívük Jézus Krisztus szívéhez. Majd Isten áldását kérte a beregszászi, valamint a belgrádi római katolikus közösségre.
Végül Lucsok Péter Miklós OP munkácsi megyéspüspök sem hagyta útravaló nélkül a jelenlévőket.
„Ez egy erősítő együttlét, amit annak is köszönhetünk, hogy az érsek úr igent mondott a meghívásunkra. Nagyon fontos a jelenléted, az imád, a biztató szavaid, az útmutatás! Nagyon fontos ez az összejövetel nem csak egyházmegyénknek, hanem egész Kárpátaljának és egész Ukrajnának is. Egy nagyon fájdalmas folyamatban vagyunk, csak a Keresztben van a reményünk”
– mondta.
A szertartás a Te Deum eléneklésével és az Oltáriszentség előtti hódolattal ért véget. A Kárpátalja különböző településeiről érkezett zarándokokat szeretetvendégség várta a templomudvarban.