A megye és a város kiemelkedő középkori emléke a római katolikus plébániatemplom, amely a Vérke jobb partján áll, jelenlegi titulusa a Szent Kereszt Felmagasztalása. A templom jelenleg országos jelentőségű műemlék. Az első templom építési ideje kétséges, a hagyomány az Árpád-kori templomhoz tartozónak tekinti az északi kapu fölött, másodlagos beépítésben látható, emberfőt és állatfejet ábrázoló kőfaragványokat.
Pusztították tatárok, lengyel hadak, került protestáns kézre, kurucok gyújtották rá a belé meneküld labancokra, de az itt élő katolikus hívek és kegyes támogatók segítségével minden időben sikerült helyreállítani Isten házát.
A régi templomot 1837 és 1846 között Tischler Albin beregszászi segédlelkész - később címzetes kanonok - tervei alapján Schönborn gróf felújíttatta, s 1846. november l-jén Hám János püspök szentelte fel. Azóta nagyobb változás a templom épületében nem történt.
A lebontott Szent Mihály-kápolna kapuját a nyugati homlokzatba oldalkapuként beépítették.
A déli homlokzat sok középkori részletet őrzött meg. Kiemelkedő alkotás a déli kapu, amelyet két támpillér, illetve két háromosztagú, mérműves ablak övez. A késő gótikus, kettős, bélletes kapuzat szamárhátíves, kétoldalt fiatornyokkal díszített.
A hajó északi falában szép mérműves ablakot és csúcsíves, bélletes kaput látunk. A támpilléres szentély ablakai mérművesek, az északról hozzáépített sekrestye is fönnmaradt. 
Műemlék értékű orgonáját 1899-ben a budapesti Rieger Testvérek építették amely ma is működik. A szószék és az oltárok 1907-ben készültek neogótikus stílusban.
A szentély őrizte meg a legtisztábban a gótikus elemeket, hálóboltozatával, arányos Kálvária főoltárával, szép sekrestyeajtajával.
A sekrestyeajtó másodlagos beépítésű, a kismuzsalyi templomromból származik valószínűleg.
Egy 1862-es jelentés szerint falképek töredékei voltak láthatók, föltárásuk még nem történt meg.
A templom déli falán ma is "működő" napóra látható.
