Múlt vasárnap Molnár János atya, beregszászi esperes-plébános az ünnepi szentmise keretében megáldotta az oltár elé elhelyezett terményeket, melyet abból a célból hoztak el a hívek, hogy hálát adjanak az idei terményekért, és azért, hogy Isten megadta most is azokat a feltételeket, melyek szükségesek a jó terméshez.
Szombaton, október 19-én pedig a hittanosok körében szerveztek hálaadó szüreti mulatságot a plébánián.
Béres Erzsébet hitoktató egy szép összefoglalóval kezdte a rendezvényt. Felvázolta azokat a szentírási részeket, ahol szürettel vagy szőlővel találkozhatunk, majd a hálának a fontosságát hangsúlyozta. A gyerekek ismerkedésképpen bemutatkoztak, elmondták a nevüket, melyhez csatolniuk kellett egy olyan termést, amelynek kezdőbetűje megegyezik a keresztnevük kezdőbetűjével. A bemelegítés után kvíz és egy kis őszi vetélkedő kezdődött. A gyerekek nagy része ismerte a szüret alapjait, ügyesen válaszoltak a kérdésekre, amiért egy kis ajándékban is részesültek.
A rendezvény egyik meglepetése Turóczy Antónia, tanító szakos hallgató volt, aki népi játékokkal érkezett. A gyerekek nagyon gyorsan megtanulták a játékokat és a hozzájuk tartozó dalocskákat. Felszabadultan, belefeledkezve élvezték a szórakozást és a mókát.
A délelőtt másik meglepetése Gogola Éva volt, aki kézműves foglalkozást tartott a gyerekeknek. A hittanosok nemezből készíthettek tündéreket és tököket. Ők maguk választhatták ki a tündérek ruhájának, hajának színét, formáját, valamint kialakíthatták a tököket. Nagyon ügyesen járt a kezük. Többen nem csak egy, hanem több tárgyat is elkészítettek, melyeket haza vihettek magukkal.
A mulatság végén finom pogácsa, gyümölcslé, szőlő, szilva és alma várta a hittanosokat. A délelőtt valóban emlékezetesre sikerült és elérte célját: a gyerekek zsebében ott volt a kézműves tárgy, arcukon ott volt a mosoly, lelkükben pedig a boldogság.
A mulatság végén finom pogácsa, gyümölcslé, szőlő, szilva és alma várta a hittanosokat. A délelőtt valóban emlékezetesre sikerült és elérte célját: a gyerekek zsebében ott volt a kézműves tárgy, arcukon ott volt a mosoly, lelkükben pedig a boldogság.
