IV. Béla-szobor kapott helyett a beregszászi római katolikus templom udvarán, azon a helyen, ahol Szent István királyunk mellszobra is található.
A szoboravató ünnepség egybeesett nemzeti ünnepünkkel, augusztus 20-ával, így a magyar történelem két nagy alakját méltattuk egyidőben.
A megemlékezés 17 órai szentmisével kezdődött, éppen abban az időben, amikor Budapesten is kezdetét vette az ünnepi szertartás, mely a Szent Jobb körmenettel fejeződött be. Molnár János beregszászi esperes-plébános szentbeszédének központi gondolata az volt, hogy Szent István király a Szűzanyának ajánlotta fel az országot. Őt kérte meg, hogy legyen népe oltalmazója, védelmezője és nagyasszonya. Ennek köszönhető, hogy a történelem viharai ezer év alatt sem tudták elsodorni népünket. Itt vagyunk a Kárpát-medencében, magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, magyarul imádkozunk.
Szentmise után az ünnepi gondolatok a templomudvarban folytatódtak. Először IV. Béla király felé irányult a figyelem, hiszen az ő szobrának a leleplezése következett. Magyarország Beregszászi Konzulátusának és Ungvári Főkonzulátusának nevében dr. Gyebnár István ügyvivő konzul köszöntötte az egybegyűlteket.
Ezt követően dr. Csatáry György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense, a Történelem- és Társadalomtudományi tanszékének vezetője történelmi szempontból világította meg IV. Béla uralkodása időszakát, IV. Béla alakját és Beregszász történetében való jelentős szerepét, hiszen ő adományozott városalapító oklevelet a településnek.
– Az ő történelmi jelentősége abban rejlik, hogy noha élete során voltak vereségek is, de mindig fel tudott emelkedni – hangsúlyozta.
Matl Péter munkácsi szobrászművész elmondta: ismét egy olyan rendezvényen vagyunk, mely arról szól, hogy itt voltunk, itt vagyunk és reményeink szerint itt is leszünk. Az általa készített talapzatról elmondta, hogy hozzáigazította a templom díszítéséhez, mintájához, igyekezett stílusban hasonlót alkotni.
A beszédek után felolvasták Dalmay Árpád, a Beregszászért Alapítvány kuratóriuma elnökének az ünneplő közönséghez intézet levelét, melyben leírja IV. Béla király alakjának jelentőségét, nehéz helyzeteben való helytállását. Majd köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult a szobor felállításához:
– Köszönet illeti mindazokat, akik lehetővé tették e méltó emlékmű létrejöttét. Hála Magyarország Kormányának, a lakiteleki Népfőiskola Alapítványnak, valamint azoknak a magánszemélyeknek, akiknek a neve a szobor alapító okiratában is szerepel. Természetesen köszönet az emlékmű alkotóinak, a mellszobrot készítő Lengyel Tibor nyíregyházi és a talapzatot kifaragó Matl Péter munkácsi szobrászművésznek, valamint a szobornak helyet adó Római Katolikus Egyházközségnek. Hálásak vagyunk dr. Keskeny Ernő volt moszkvai és kijevi nagykövetnek, valamint Bacskai József ungvári főkonzulnak segítségükért
– írja.
Ezt követően a szobor leleplezése, megáldása és koszorúzása következett.
IV. Béla király szobra mellett Szent István király szobrát is megkoszorúzták a jelenlévők.
A rendezvény egyik legfontosabb momentuma a kenyéráldás volt. A Beregszászi Szerb Pékség által felajánlott kenyerek szép díszes kosárban várták a szenteltvíz cseppjeit, hogy megáldottan ne csak testi eledelt nyújtsanak, hanem emlékeztessenek arra, hogy a lelkünknek is nap mint nap szüksége van táplálékra. A kenyerek szétosztásra kerültek, a megemlékezés véget ért, de a tér még sokáig zsongott, hiszen mindenki szeretett volna egy fényképet Beregszász legújabb szobra mellett.
Kimondva vagy kimondatlanul a jelenlévőkben minden bizonnyal a rendezvény végére megfogalmazódhatott egy gondolat: olyan jó magyarnak lenni! Ilyen ősök és a Szűzanya közbenjárása mellett nem szabad félnünk, nem szabad feladnunk, küzdeni kell akkor is, ha nem látszik a fény az alagút végén, ha nem találjuk a megoldást. Ilyen segítőkkel kiút és remény mindig volt, mindig van és mindig lesz. És minden bizonnyal a friss kenyér is ott lesz mindennap minden magyar asztalán.
