A Bereg-ugocsai esperesi kerület hívei számára szerveztek kirándulást Rahó környékére szeptember 5-6-án.
A hétvége nagy lelkesedéssel indult. Rácz Isván atya, benei plébános áldását adta a résztevőkre, és kellemes utazást kívánt. A csapat idegenvezetője Bárdos István volt, aki a közel 4 órás úton sokat mesélt az útba eső települések történelméről, jelenlegi helyzetéről: Tiszaújlakról, Nagyszőlősről, Husztról, Técsőről, Aknaszlatináról, vagy akár Terebesfejérpatakról, Európa földrajzi közepéről, ahol a busz egy hosszabb pihenőt tartott.
A kőrösmezői plébánián finom vacsorával várták a csoportot. Még aznap este a résztvevők megtekintették a helyi római katolikus templomot, ahol közösen elénekelték a Boldogasszony Anyánkat, imádkoztak a békéért, és mindenki letehette az Úr oltáránál gondját-baját.
Nagyon izgalmasnak bizonyult az esti séta, amikor először egy kőrösmezősi idős magyar asszonyt látogattunk meg, aki sokat mesélt a környék magyarságáról és katolikus közösségéről. Ezután a sötétben, a hold fényénél átkeltünk Kőrösmező egyik lengőhídján. A csoport tagjai bátran vállalták a feladatot, hiszen a sötétben nem látták, hogy pontosan milyen magasan vannak, így nem volt tériszony. Másnap, szombaton már kevesebben keltek át a túlsó partra, mivel a híd igencsak lengett, és nem minden szakaszán volt megoldott a kapaszkodás.
Ettől függetlenül a szombati nap is nagyon mozgalmasan telt. Például reggel fél hétkor a csapat reggeli tornával kezdte a napot, ami felkészítette őket a hosszabb gyaloglásra és kisebb dombok megmászására.
A kirándulás első állomása a Tatár-hágó volt. Az idegenvezető részletesen mesélt a hely jelentőségéről és turisztikai adottságairól. A helyszínen megtekinthettük a két nagyobb kőtömböt, mely valamikor a magyar-lengyel határátkelő része volt. Korábban egy őrbódé is volt a hágón, de mára már lebontották a történelem szempontjából fontos építményt. Egy kisebb domb meghódítása által megcsodálhattuk a táj szépségét és a gyönyörű kilátást.
A délelőtt második felében a kőrösmezői temetőbe látogattunk, hogy láthassuk a második világháborús magyar katonai sírokat. Egy ima elmondása és egy vers meghallgatása után tovább haladtunk a Kőrösmező feletti dombokra, ahonnan egy újabb szemszögből láthattuk a nagyközséget, templomait, legelőit és apró házait. A helyszínen épp egy hatalmas hintának a tartóoszlopait készítették elő. Remélhetőleg, ha legközelebb arra járunk, akkor kipróbálhatjuk már a hintát is.
A kirándulás után nagyon jól esett az ebéd. Túl sok pihenésre már nem volt idő, mert a szvidoveci római katolikus templomban délután 14 órakor kezdődött a szentmise, ahova Mankovics Sándor rahói plébános meghívására érkeztünk. A templom olyan szép volt, akár egy ékszerdoboz, ráadásul kellemesen hűvös volt bent, a liturgia pedig égig emelte a szíveket. Nagy öröm volt számunkra a találkozás Sándor atyával, aki korábban sok éven át Beregszászban és környékén szolgált lelkipásztorként. Szvidovenc után Sándor atya jóvoltából a rahói templomot, valamint a helyi magyar házat is megtekinthettük, amely jelenleg a Rahói járás magyarságának központja. Nem maradt el a finom sütemény, a kávé, az üdítő sem, mely igazán jól esett ebéd utáni desszertként.
A kirándulás utolsó állomása a Kárpáti Bioszféra Rezervátum múzeuma volt. Izgalmas szemléltetők által ismerhettük meg a helyi történelmet, a lakosok egykori foglalkozásait, életmódját, a vidék növény- és állatvilágát.
Az utazás után éreztük, hogy általa nemcsak egy élménnyel lettünk gazdagabbak, hanem megismerhettük a Felső-Tisza-vidék tájait, településeit, magyarságát és ruszin lakosságát, az ottani emberek rendíthetetlen hitét és kitartását, mely példát adott számunkra is, hogy a hosszú tél, a zord és változékony időjárás, az elegendő termőföld hiánya mellett is egy élhető világot alakítottak ki, ahol a boldogság is otthon érzi magát.
