Az aradi vértanúk kivégzésének 170. évfordulójára emlékezett a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség október 6-án délután a Pásztor Ferenc Házban.
A Tizenhármak idézése című rendezvényre id. Csobolya József beregszászi történészt hívták meg a szervezők, aki segített abban, hogy a jelenlévők visszatekinthessenek 1849 eseményeire, valamint párhuzamot mutatott az aradi és a kárpátaljai hősök között.
Molnár János beregszászi esperes-plébános a Szentírás egyik részletével kezdte beszédét:
– Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. (Jn 15, 13)
A plébános úr az Egyház szempontjából közelítette meg az emléknapot. Elmondta, hogy a hívek számára nem idegen a vértanúk megünneplése, mivel az Egyházban nem csak megemlékeznek a hősökről, hanem meg is ünneplik őket.
– A vértanúk vére hullása egyben az Úr Jézusnak a győzelmét jelenti, a hívek megünneplik a mennyei születésnapját, – hangsúlyozta.
Hozzátette, hogy a magyar hazánknak is vannak vértanúi, akik nem fölöslegesen haltak meg, mert arra indítják az embereket, hogy emlékezzenek és hálát adjanak az Istennek a hősökért, akik nem csak szavukkal és szép beszéddel, hanem életük feláldozásával is bizonyították a haza, a nemzet szabadsága iránti elkötelezettségüket.
A tizenhármak emberszeretetét, hitét, hazafiasságát, összefogását emelte ki beszédében Békéssyné dr. Lukács Angéla konzulasszony, aki egyben meg is köszönte a zenés-irodalmi műsor szervezőjének, Krajnik Irénnek és a Szent Kereszt kórusnak, hogy a jelenlévők a dalok, versek által közelebb kerülhettek a történelmi esemény megértésében.
