Október közepe felé a beregszászi római katolikus egyházközség minden évben megemlékezik Pásztor Ferencről, egykori lelkipásztorról, aki a II. világháború utáni években hitéért üldöztetést, majd vértanúhalált szenvedett Szibériában. Az október 11-én bemutatott vasárnapi szentmisén a hívek közbenjárását kérve imádkoztak az egyházközség lelki megújulásáért.
Pásztor Ferenc nevéhez kapcsolódik a több éve megalapított Pásztor Ferenc-díj, melyben idén Kucsinka Katalin hitoktató részesült. Az egyházközség huszonhárom éven át folytatott odaadó munkáját méltatta a kitüntetés odaítélésével.
A szentmise után következett a Pásztor Ferenc emléktábla koszorúzása, melyet nagy tisztelettel végzett Molnár János esperes-plébános és Birta István, az egyházközség kurátora. A koszorúzáson jelen volt Szilágyi Mátyás, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja.
Az alábbiakban következzen az ünnepen elhangzott laudáció szövege:
Kucsinka Katalin 1947. október 6-án Sárosorosziban látta meg a napvilágot Csurmán Katalin néven, nagycsaládos szüleinek legkisebb, hatodik gyermekeként, amikor a legidősebb testvér már 22 éves volt. Édesapja gazdaságot vezetett, gyümölcsöket, zöldségeket, virágokat termesztett, állatokat nevelt. Ez a fajta rajongás a természet és a kerti növények iránt már gyermekkorában kialakult Katókában, és a mai napig tart, s fontos részét képezi élete mindennapjainak. Mivel ő volt a legkisebb a családban, nevelésében szülei mellett a testvérei is részt vettek. Mindig sokan voltak körülötte, sokat énekeltek, játszottak és mindent megosztottak egymással, családi közösségben és nagy szeretetben nőtt fel.
Az iskolában szorgalmas tanuló volt, a humán tantárgyak iránt mutatott élénkebb érdeklődést, és az iskola elvégzése után német nyelv szakon kezdte meg felsőfokú tanulmányait.
50 éve kötött házasságot Kucsinka Árpáddal, aki élete utolsó éveiben az egyházközség képviselőtestületének tagja volt. Két gyermekük született: Gabriella (1971) és István (1978). A házasságkötés után napközis tanítóként kezdett el dolgozni a Beregszászi 6. Számú Általános Iskolában. Szeretett férjét 1996-ban vesztette el, özvegységben él.
1994–1997 között a Munkácsi Római Katolikus Apostoli Adminisztratúra Vezetőképzőjén folytatta tanulmányait, ahol közösségvezető, hitoktató oklevelet szerzett. Plébániánkon az elsők között kezdett hittant tanítani a legkisebbeknek. Tanítói tapasztalatait kamatoztatva a hitoktatásban, a gyerekek nagyon kedvelték hittanóráit, elsőáldozási felkészítő foglalkozásait. Egyházi ünnepekhez kapcsolódó ünnepi műsorok, megemlékezések szervezője volt; maga is énekel a Szent Kereszt Kórusban. Egyházközségünk oszlopos tagja, a hétköznapi szentmisék látogatója, a felnőtt katekézis hallgatója. Szívesen vett részt az önkéntes munkában, legyen az templomtakarítás ünnepek előtt, imaórán való részvétel, imaóra vezetése, vagy karitatív jellegű jószolgálat. Katókát – ahogy a mai napig is szólítják ismerősei – kortársai tisztelik, kedvelik, tekintélynek örvend, véleményét kikérik döntések előtt. Életútja részben egybefonódik egyházközségünk modern történelmével.
Tisztelt Jelenlévők!
A Beregszászi Szent Kereszt Plébániatemplom híveinek nevében is hálásan köszönöm Kucsinka Katalin, Katóka eddigi példamutató életét, hűségét a hithez!
Egyházközségünk kuratóriuma az egykori, mártírhalált halt plébánosunkról elnevezett Pásztor Ferenc-díj odaítélésével, és az emlékplakett és oklevél átadásával fejezi ki köszönetét, háláját és elismerését áldozatos munkájáért a beregszászi római katolikus Szent Kereszt Plébánia hitoktatójának, Kucsinka Katalinnak. A mai alkalommal ilyen módon ismerjük el és köszönjük meg az egyházközségünkben végzett közösségi szolgálatait, a felidézett életutat, s a magas fokon művelt élethivatást.
Isten áldása kísérje további munkáját! (Összeállította: Bárdos István)
